Az ajtó egyidős az emberi lakhelynek használt építményekkel.

Az ajtó egyidős az emberi lakhelynek használt építményekkel. Kezdetben csupán a be- és a kijárásra szolgáló nyílás volt, melyet háncs, bőr vagy textília takart. Már a sumér korból ismert azonban díszes, faragott templomajtó. A görög templomok fakapuit gyakran megerősítették bronzrácsokkal. Figurális díszítésű faajtók készültek a korai kereszténység idején (Sant’Ambrogio, Milánó; Santa Sabina, Róma).

Igen koraiak, bár ritkák az egyetlen darab kőből vagy márványból kifaragott ajtók is. A faajtók mellett korán megjelentek a vert vagy öntött, fémből készült ajtószárnyak. A rómaiak kedvelték a tömör bronzból öntött kétszárnyú ajtókat. A reneszánsz legismertebb bronz ajtaja a firenzei Battisterio északi kapuja Ghiberti munkája (Porta del Paradiso).

Az ajtókeret
Az ajtókeret is magán viseli kora jellegzetességeit. A reneszánszban gyakran finoman megmunkált gyümölcs- és levéldíszes vagy figurális kő domborművek borították, a barokk korban erősen kidomborodó, túlzsúfolt

Címke:ajtó